Napok óta a fejemben van a téma, és sokat gondolkoztam, hogy próbáljam meg kronológiai sorrendben bemutatni az eseményeket, vagy pontokba szedjem. Mivel az utóbbit könnyebb rendszerezni, és értelmezni is, megpróbálok csoportokat alkotni, kicsit általánosabban megfogalmazni azt, amit kint tapasztaltam.

1. A mágikus mosoly

A Jóbarátok című sorozat egyik részében Chandler szeretné lemondani a kondi bérletét (és havonta megújítják), mert soha nem megy le edzeni, azonban a gyönyörű és mosolygós értékesítő hölgy mindig lebeszéli róla. Egy nap barátja, Ross elhatározza, segít neki, és együtt elmennek lemondani a szolgáltatást. A következő vágásnál láthatjuk, ahogy Ross is aláírta a papírokat, ő sem tudott ellenállni a mosolynak.

A történet lényegét eddig is értettem, de azt gondoltam magamban: nyilván kicsit túloznak, ilyen azért nincs, ha nem akarom megvenni, akkor nem fogom. Most, hogy kint voltam, egész másképp látom ezt a kérdést. Minden ember, de különösen az értékesítők megállás nélkül mosolyognak. Lehet, hogy nem mindig őszinte, de nekem nem tűnik úgy, hogy nagy áldozatot hoznának. Remek érzés belépni úgy egy boltba, hogy hatalmas mosollyal köszöntenek, megkérdezik, hogy vagy, és biztosítanak róla, hogy ha szükséges, szívesen segítenek. Nem egyszer kértem ki ezeknek az embereknek a véleményét, és persze, nem gondolom, hogy ne a profit járt volna az eszükben, de sokkal könnyebben adtam az ő véleményükre (és vásároltam), mint egy olyan eladónak, aki már az elejétől kezdve látványos ellenszenvvel viseltet felém.

Én Európából jöttem, kétkedek, és túl óvatos vagyok, de egy olyan ember, aki ebben a miliőben nőtt fel, véleményem szerint jobban befolyásolható, így valószínűleg az USA-ban ez nem előny, hanem alapvető elvárás.

2. Upsell – „Tudok neked jobbat”

Első nap Los Angelesbe érkeztem. Elsétáltam társaimmal az autókölcsönzőig, ahol minden remekül indult, már vártak minket. 2 autót béreltünk ki még Magyarországról, 9 személy részére. Az autókat ki is fizettük még itthonról, bankkártyával, nehogy ebből gond lehessen. Nyitásra érkeztünk, hogy el tudjunk indulni, 850 km állt előttünk. Nem is volt sor, egyből sorra kerültünk 9:00-kor ott álltunk a pultnál – mindannyiunk érezte a siker ízét.

A foglalásnál „Buick felsőkategória vagy hasonló” autót választottunk ki, így nem ért meglepetésként, hogy nem állnak sorba a Buickok az udvaron. (Ha az olvasó nem ismerné az említett autót, Európai autónak megfeleltetve egy Volkswagen Passat méretű autót béreltünk). Reménykedtünk benne, hogy összejön, mert Európában nem nagyon van ilyen autó, de azért voltak még ott szép V6 – 400 Lóerős kocsik, így túltettük magunkat ezen. A pultnál megszólítottak minket a fent leírt 100-as mosollyal, már éreztem is, hogy VIP ügyfél vagyok. A kolléga hosszas szemöldökráncolás után ránk nézett, és így szólt: „Buick épp nincsen. Maguk 9-en vannak? Nem hiszem, hogy elférnének ezekben az autókban. Szerencsére épp van egy 14 személyes autónk. Sokkal kényelmesebb, lehet beszélgetni útközben, meg lehet osztani a vezetést is.”. Mindannyian céget vezetünk, tehát nem lehet minket első szóra eltántorítani az elképzeléseinktől, de hát 14 személyes, tényleg, jobban lehet váltani is egymást, és hát ő csak jobban ért hozzá, mint mi, nem igaz? Nos, legalább fél órát eltöltöttünk azzal, hogy megvizsgáljuk ezt az autót, átgondoljuk az érveket pro/kontra, míg végül nemet mondtunk a helyzet rugalmatlansága miatt (2 csoportra szakadás, parkolás).

Azt hittük, sínen vagyunk, pedig még távolról sem! Mikor visszamentünk, megmutatták nekünk a rendelkezésre álló autókat. Trükkösen egy Lincoln Premium Selection is a sorban állt, mintha az is választható lenne, később kiderült, közel a duplája. Kinéztük a 2 autót, amit el szerettünk volna vinni, de az amerikai értékesítő felvetette, hogy az 5 személyes autóhoz kicsit lesz a felső kategória, ő mindenképp SUV –ot ajánlana („városi terepjáró”), ami elég jó húzás, mivel ki az a férfi, aki ne szeretne egy magas, dögös terepjáróban ülni pár napig? Ennek az ára hozzávetőleg az eredeti ár háromszorosa lett volna, úgyhogy végül 2 óra válogatás után elvittük azt a két kocsit, amit 9:00 – kor is kinéztünk.

Mi nagyon racionális vásárlók vagyunk, úgyhogy elbukott rajtunk a rendszer, de sajnos a következő autóbérlés alkalmával már mi is áldozatok lettünk: annyi ideig húzták az időt, és bizonygatták, hogy nekünk nagyon rossz lesz, ha a kiválasztott kocsikkal megyünk tovább, míg nem 40 percnyi alkudozás után feladtuk, és kifizettük a 80ezer forintos felárat. Agresszív, manipulál, de szerintem nagyon nagy hatékonysággal működik, különben nem csinálnák mindenhol!

Ezek után már talán felesleges hozzátennem, hogy kb. 5 extra szolgáltatást próbáltak a végén eladni nekünk, amiből a biztosításra mindannyiszor kifizettünk még további 10 000 Ft-ot.

Ha valaki szeretné azonnal megismerni az érzést, próbáljon vásárolni egy domaint a www.godaddy.com -on. Egyszer valaki megszámolta, és a kosár megrendelése és a fizetés között több, mint 40 terméket próbálnak meg eladni nekünk. :-)

3. 1 dollár a sör, 5 dollár a sörnyitó

Mivel már utaztam fapados légitársasággal, nem ért meglepetésként, hogy az eredeti szolgáltatás árát akár 500%-al is meg lehet növelni, ha az ember minden opciót beikszel, amik más cégnél egyébként alapértelmezés szerint is járnak. Azonban Amerikában ez sokkal diszkrétebb és intelligensebb. Ahogy a munkavállaló is jobban tűri, ha nem adunk fizetés emelést neki, mintha levonnánk a fizetéséből, úgy az amerikai fogyasztó is jobban szereti azt érezni, hogy neki már alapból jó, csak van akinek még jobb. Ezen analógia mentén találhatták ki az Universal Studio menedzserei a „Ground parking” mellett a „Premium parking” és a „Ticket” mellé a „Front of line Pass” lehetőségeket. Elsővel a bejárathoz jóval közelebb parkolhatunk, utóbbival nem kell sorban állni a látványosságoknál. A belépő hivatalosan $80 / nap áron van meghirdetve, a honlapon látványosan nem látok sehol információt a parkolásra vonatkozóan – megkockáztatom, ingyen van. A „Front of line Pass” akkor nyer értelmet, mikor már a motozásnál kilométeres sor van (talán nem véletlenül), így már itt felhívják rá a figyelmet, hogy mi lehet bent, ha már kint ekkora a tömeg, és persze most fizessek ki $80-at úgy, hogy be se tudok mindenre menni? Hát rádobok még $49-et, hogy tuti jó helyem legyen, jobban megéri – naná! Így tehát az eredetileg $80-as program megáll kb $160-on, hiszen ha egyszer elmegyek oda, nem fogok kilométereket sétálni - megvettem a prémium parkolást is. Micsoda trükk: fizettem és még különlegesnek is érzem magam!

A másik példa kicsit más, de ugyanabból az alapgondolatból táplálkozik. Meglepő módon minden hotelben volt saját kávéfőző, függetlenül a szoba árszínvonalától. Először azt hittem, amerikai barátaink ennyire figyelmesek, azonban az első kávé főzés alkalmával rájöttem, hogy csak azért van ott, hogy felkeltsék az érdeklődésemet a kávé iránt, de miután kipróbálom, rohanjak le a szálloda saját kávézójába, mert ott csak jobb lehet a kávé, mint a forróvizes minikávéfőzőé.

Hasonló jelenség a látens igény felkeltésére a jéckocka automata, ami minden emeleten megtalálható. Ha jégkocka és mini hűtő is van a szobákban, kézenfekvő, hogy este ne a bárba menjünk inni, hanem igyunk egy pohárkával a szobában. Igaz ez mindaddig, amíg nem konstatáljuk, hogy csak papírpoharak vannak a szobában, abból is 2 db, illetve kis szerencsétlenséggel el is fogy az ital, amit vettünk, ilyenkor viszont már egész másképp állunk a kérdéshez, mivel a gondolatot/igényt felébresztették, és már megyünk is le egy italra a bárba. Nem állítom, hogy ez a stratégia annyira bombabiztos, mint a kávé, vagy a front line, de ha már párszor bejön, az is extra profit, ismerve az italok önköltségét.

4. "It's okay" - Bármi megoldható

Hasonló a mosolyhoz, de még annál is több. Nem csak mosolyognak rád, de látványosan sürögnek – forognak körülötted, és akármit kérsz, próbálkoznak megoldani. Ilyen szerencsére nálunk is előfordul, de sajnos igen csak ritka. Azzal, hogy bármit megpróbálnak megtenni, én is azt érzem, illenék kompromisszumot kötnöm, és vásárolni valamit, „ha már ennyit dolgozott értem”. A jelenség nálunk is ismert, csak kint általános.

5. Donate, Tips - Nem kérjük, de elvárjuk

Ezt a trükköt már láttam az interneten, általában kis cégek által készített szoftvereket lehet támogatni. Azért az „Adakozást” használják, mert a fizetős programokat úgyis feltörik előbb – utóbb, így legalább egy kis lelkiismeret furdallást okoznak nekünk, és az egyébként 0 Ft kifizetése helyett támogatjuk őket pár dollárral. Akinek ez elvi kérdés, úgyis többet ad, de aki nem adna egyébként, attól is érkezik sokszor egy kis pénz. Magyarországon „Fankdeli Feritől” láthattunk hasonlót, aki dalában és borítóján is szerepelteti a „Ha másolsz, nem tisztelsz, ha nem tisztelsz, miért hallgatsz engem?” mondatot. És képzeljétek, egyik nagy torrent oldalon sincsenek fent a dalai! Létezik, hogy még nálunk is működik?

Azért az USA - ban ezt is magasabb szinten űzik. Kézzel készített befőttesüvegek figyelnek mindenhol „TIPS” felirattal, ami a borravalót jelenti. De tényleg mindenhol: a taxisnál, a hajós kapitánynál, a busz elejében, a fodrásznál, a bármixernél, vagy a bűvésznél. Elsőre pofátlanságnak tűnhet, de azért ragadjunk le egy pillanatra a problémánál: miért is kérik ezt? Azért, mert ők is adnak érte cserébe valamit. Nem csak a Metró újságot osztják el újra a lépcső kijáratnál, hanem valóban értéket teremtenek a számunkra. A Taxis jó éttermet, látványosságot javasol, a hajós kapitány kormányzás közben mesél a helyről, és 3 percenként felajánlja, hogy fotót készít rólad, a buszos mindent elmond a településről, a környékről, a szokásokról, történelemről, miközben folyamatosan „Folks”-nak hív minket, ezzel megteremtve a családias légkört. Igen, úgy látszik, szeretnének pénzt kapni és tesznek is érte!

Ennek 2 extrémebb változata az alábbi 2 eset, ami történt velünk:

Az első Los Angelesben történt. Mivel Las Vegasban 3 méterenként szembejön egy mesefigura, akivel lehet fotózkodni ingyenesen (a Las Vegas PR része), nem gondoltam, hogy Los Angelesben ez nem így működik, és gyanútlanul odaléptem Darth Vaderhez és egy rohamosztagoshoz közös fotó céljából. (Esetemben szerencsére nem jöttek ki a TEK bátor vitéz katonái, hogy a kommandósokkal karöltve leteperjenek ;)) Szóval visszakanyarodva kitörő örömmel fogadtak, és folyamatosan változtatták pozícióikat, miközben instrukciókkal láttak el, melyik fegyvert fogjam, hogyan, és hogy pózoljak hozzá közben. Nagyon jól is jött, mert egyébként fogalmam sem lett volna róla, hogyan álljak be egy ilyen képen. A fotók végén odasúgta D.V. a fülembe, hogy „a látogatók ma átlagosan 10 – 15 dollárt fizettek neki, de volt olyan is, aki 20 – ast adott.” Nem estem kétségbe, de azért 20 dollár – kb. 4 500 Ft egy kicsit sok, lehet, hogy ha ezt tudom, nem megyek oda. Az élet megoldotta ezt a kérdést, mivel már csak egy 5 dollárosom volt a kis pénzek közül, hetykén odaadtam neki, gondoltam azért ez is pénz, legalábbis nálunk. Válasza a legnagyobb megdöbbenésemre ez volt: „Gondolj a kollégámra is!”. OMG, hát ez nem kettőjüknek szólt, gondolta? Hát nem, de jó a marketingje, az biztos.

A másik változat kevésbé agresszív, de sokat lehet belőle tanulni: egy étteremben, mikor a számlát megkaptuk, az alján iszonyatos számhalmazt találtunk a következő szöveggel: „az alábbi javasolt borravalók mellett az alábbi végösszeget fizet: 15% $x, 20%: $y, 25$: $z. Zseniális. Ki is számolják, nehogy elszámoljuk, és túl soknak tartsuk. És arról persze ne is beszéljünk, hogy erősen azt szugerálják, hogy itt illik legalább 15% borravalót adni. Ha nem mutatkozik be nekünk a bejáratnál „Chris”, aki a személyes pincérünk volt az estére, folyamatosan töltötte újra a poharainkat és a legapróbb kéréseinket is teljesítette, talán lázadnánk is, de hát hiába, ez a srác megérdemli.

6. Csatlakozz rá más termékére

Ha már kint jártam, vásároltam pár ruhát, mert lényegesen szélesebb a választék, mint nálunk, ráadásul az áruk is kedvezőbb. A mosolyt és a körül ugrálást felesleges is mondanom, annyira egyértelmű. Azonban egy jó kis trükköt még külön ki kell emelnem: kinéztem magamnak egy mellényt, ám mivel a tengerpartól jöttem, történetesen nem volt rajtam sem az ingem, sem az elegáns nadrágom. Ezzel persze nem is volt gond, a hölgy máris hozott nekem egy inget, és egy nadrágot is a próbához. Felvettem és nagyon megörültem, mert nagyon jól állt mind a nadrág, mind az ing. Egyből nézem az árát, kb. harmada azoknak a nadrágokénak, amiket addig próbáltam. Kérdezem a hölgyet, hogy mégis milyen márka ez, nem ismerős, de elismerem, valóban nagyon jól áll, érdekel. „Ez a bolt saját márkája. Olyasmi, mint amit próbálsz.” Hát persze. Egyébként nem volt olyan minőségű, de annyira rossz sem, hogy ne venném meg most akciósan 30 dollárért.  Ugye milyen ügyes a saját termékünket is rásózni a vásárlóra, ha már amúgy is megnyílt a pénztárcája? Vajon melyiken keresnek többet?

Összefoglalás

Összefoglalásként azt mondanám, hogy nagyon sokat kell még tanulnunk a tenger túlsó partján élő és dolgozó emberektől, mert amíg nem jön belülről az alázat, az odaadóság és a profizmus, addig az értékesítések legalább felét elveszítjük azzal, hogy nem nyerjük meg magunknak a vásárlót kedvességünkkel, vagy a látens igény felébresztésével.

Ps.: Rajongó csata

Ha valaki már aggódni kezdene, hogy nem készítünk több oldal összehasonlítást, nyugodjon meg! Még a héten új összehasonlító munkával jövünk!

Ha tetszett a cikk, kérlek segítsd munkánkat azzal, hogy megosztod! Köszönjük!

A kuponos oldalakat nagyon sokan szeretik, de érdekes módon a két oldal Facebook oldala és rajongói egész máshogyan viselkednek. Vajon miért?

Legújabb cikkünkben 2 merőben különböző környezetet és Facebook stratégiát mutatunk be.

Hogy érzékeltessük a különbségeket, minden szempontot 0-10 között pontozunk, így a végén jól látható lesz majd a két oldal közötti különbség. Ne ijedj meg, ha nem értesz valamit, a táblázat alatt mindent kielemzünk! :)

Elöljáróban annyit mondanánk, hogy mindkét oldallal komolyan foglalkoznak, azonban olyan elemi hibákat találtunk, mint például, hogy a füleknek nincs képe, vagy a fülekre kattintva nem jön be tartalom. Ezek lassan 4 hónappal a timeline bevezetése után már nem férnek bele ilyen komoly cégek esetén. Mentségükre legyen szólva, hogy a borítókép mindkét esetben igényes, és a Kupon Világnál különösen látszik a nagy igyekezet is – pont ezért zavaró.

Előre szólunk, hogy kiábrándító lesz látni, hogy egyik cég sem próbálja különleges alkalmazásokkal szórakoztatni a rajongókat, pedig biztos nagyon jó játékokat lehetne kitalálni ebben a témában.

Rajongók

A Bónusz Brigád csapata 315 806, míg a Kupon Világ csapata 157 600 rajongóval büszkélkedhet. De vajon milyen minőségű rajongókról beszélünk?

A korábbi posztok és képek alapján próbáltuk meghatározni a legfontosabb mérföldköveket, és ezek alapján úgy látszik, hogy a Bónusz Brigád 2011 – ben egy nagyobb összeget igényelt a Facebook marketingre, és meg is kapták, azonban az év végére ez elfogyott, és azóta nem is költöttek többet a rajongók számának növelésére a kasszából. Az, hogy év elejétől év végéig ekkora robbanás következett be, majd majd 1 évig stagnálás, az azt jelenti, hogy vagy elérték az összes embert az országban, akit érdekelt a szolgáltatásuk, vagy valóban elsősorban fizetett hirdetés eredménye a sok rajongó. Személyes tapasztalatomként megemlíteném, hogy a Bónusz Brigád tavaly ősszel nagyon látványosan építette a brandjét. Rengeteg villamosmegállóban láthattuk plakátjaikat, illetve az összes nagyobb internetes oldalon hirdetett (és hirdet a mai napig is). Ennek ellenére a rajongók számának változása negatív, ami meglepő, illenék pozitív tartományban tartani, márt csak az imidzs miatt is – nem sokról beszélünk, naponta 20-30 rajongó megy el, et lehetne kompenzálni napi 1 000 forintnyi Facebook Ads hirdetésből.

A Kupon Világ is hasonló stratégiát követett, az ő rajongóik száma is stagnál tavaly november óta, azonban az ő esetükben nem feltételezhető, hogy elértek mindenkit, hiszen a Bónusz Brigád rajongóit még átcsábíthatnák. Lehet, hogy nem kívántak többet erre a területre költeni, mert nem találták hatékonynak? Vagy egyszerűen csak elégedettek? Van okuk rá, mert rajongói aktivitásuk kimagasló ezen a területen, erről a „Posztok és aktivitások” pontban foglalkozunk részletesebben.

A Facebook szerint a Bónusz Brigád rajongói közül a 13-17 éves korosztályból kerültek ki a „beszél róla” értéke alapján, ami csak azért érdekes, mert ez a szám esetünkben a posztokra érkező lájkok, hozzászólások, megosztások, illetve az újonnan csatlakozók száma alapján kerül kiszámításra, és nincs olyan szempont, ami alapján jónak minősíthetnénk ezt az adatot, legalábbis szerintünk nem ők a leginkább potenciális vásárlók.

A Kupon Világ esetében jobb a helyzet, ott a 18-24 év közöttiek beszélnek róla a legtöbben, ami már feltételezhető, hogy szinte ideális.

Eddig tehát annyit tudunk, hogy a Bónusz Brigádnál valami félresikerült, illetve azt is tudjuk, hogy a következő elemzési szempont nem azért lesz érdekes, mert megismerhetjük a 2013-as trendeket, hanem épp azért, mert nem.

Posztok és aktivitások

a.)    Posztok és visszajelzések

Ahogy az sejthető is volt, az oldalak megpróbálják eladni a naponta frissülő kuponokat. Ebben tökéletesen megegyezik a két stratégia. Azonban itt jön az első érdekesség: lehet, hogy csak az én gépemen van valami fura vírus, de esküszöm nem látok linkeket a Bónusz Brigád posztjaiban. Elhúzzák a mézes madzagot és utána semmi. Jó, persze, tudom, hogy a weboldalra kéne átmennem, de én nem akarok. Nem akarom megkeresni azt az akciót, inkább nem vásárolok. Pedig, ha egyből rákattinthattam volna, lehet, hogy 5 perc múlva már túl is lennék a vásárláson. Nem baj, azért a Bónusz Brigád még reménykedhet, hogy nekem annyira kell a masszázs, hogy kikeresem – de nem lenne egyszerűbb inkább beletenni egy linket? :)

Ezzel szemben a Kupon Világ nem csak, hogy linkeket helyez el a posztokba (ami egyébként mindkét oldal esetében túlnyomó részt képként kerül ki, nem hivatkozásként, ahogy azt esetleg gondolná az olvasó), hanem Google Analyticsel követi is őket. Szuper, úgy tűnik, valakit nagyon érdekel a pénzügyi osztályon, hogy mennyit is hoz a Facebook.

A posztok számában nincs nagy különbség a két oldal között (4-5 poszt naponta), azonban azok jellegében nagy eltérést találunk. Habár annak nagyon örültünk, hogy mindkét oldal vette a fáradtságot, hogy ne egy az egyben átmásolja a weboldalon kirakott leírást, a Kupon Világot külön dicséretben részesítjük, amiért mindig igyekszik találó és népszerű képet találni – valószínűleg rájöttek, hogy a jópofa képet sokat megosztják, és ha benne van az ajánlat linkje, sokkal több emberhez elér. Nagyon komoly helyzeti előnybe hozza magát a Kupon Világ! A rajongóktól érkező visszajelzések (tetszik, hozzászólás, komment) kiemelkedően nagyobb náluk, de pontosan miért is?

Azért, mert a Kupon Világ felvállalta, hogy nem csak szolgáltat, de szórakoztat, és igyekszik az ajánlatok között jópofa, vicces képeket is közzétenni, mókás szöveggel, ami egy bank esetében talán zavaró lenne, de egy ilyen cég esetében, aki fiatalokat céloz, belefér. Ennek köszönhető, hogy cicákkal, kutyákkal és 9gages képekkel találkozunk, ha legördítjük a timelinet. Lehet, hogy a Bónusz Brigád úgy gondolja, hogy ez már nem fér bele, és lehet, hogy igaza is van (ezt mi nem tudhatjuk, sokkal komolyabban benne kéne lenni a szakmában), azonban újabb helyzeti előnyhöz jut a Kupon Világ, hiszen ha sok a visszajelzés, akkor sok felhasználónak fog a Kupon Világ ajánlata megjelenni a hírfolyamban, míg a Bónusz Brigád ajánlatai nem jelennek meg.

Valószínűleg ezzel magyarázható az is, hogy a Kupon Világ hatékonysági mutatója kategóriákkal magasabb:

(Ha az olvasó esetleg nem értette volna az utolsó mondatot, arra gondolunk, hogy a Facebook a hírfolyamot az alapján állítja össze, hogy melyik oldalakkal léptünk leggyakrabban kapcsolatba, elsősorban lájkolás, hozzászólás, megosztás útján, azaz ha egy oldal posztjait rendre lájkoljuk, nagyobb eséllyel jelenik meg minden tőle érkező üzenet a hírfolyamunkban.)

b.)    Felhasználói posztok

Ami sajnálatos, hogy a felhasználói posztok egy része ügyfélszolgálati ügyintézés. Véleményünk szerint erre már régen rá kellett volna jönniük az ilyen forgalmat lebonyolító cégeknek (beleértve a múlt héten elemzett bankokat is), hogy sokkal jobb az ilyen problémás kérdéseket egy alkalmazás mögé rejteni egy tabon.

c.)    Kulcsemberek

Kiemelten hűséges rajongói egyik oldalnak sincsenek. A leghűségesebbek is 1-2 alkalommal szóltak hozzá, bár ha figyelembe vesszük, hogy ezúttal csak 2,5 hetet vizsgálunk, nem is olyan rossz – de lehetne ennél sokkal jobb is, mondjuk 5-6.  

Nehéz meghatározni a „nettó lojalitást”, mert a kuponos cégek sem hagyták ki az olimpiás ziccert, ahhoz meg sokan hozzászólnak azok közül is, akiket nem érdekel a kupon, azonban az „1-2 alkalom” meghatározásánál ezeket már levontuk.

Összefoglalás

Nagyon fáj, hogy abba kell hagynunk ezt az elemzést, mert még legalább négyszer ennyit tudnánk írni, de valószínűleg azt már senkinek nem lenne türelme végig olvasni. :)

Ami nagyon tetszett, hogy a kuponos oldalak használják a Facebookot, még hozzá nem is csak alibi munkát végeznek. Azt nem tudjuk eldönteni, hogy mennyire értékelhető pozitívan, hogy a Kupon Világ irreleváns tartalmakat is megoszt, de szubjektív véleményként még határesetként elfogadjuk.

Ha tetszett bejegyzésünk, oszd meg minél több helyen, hogy segítsd a munkánkat. Köszi!

a.)    Posztok és visszajelzések

A közzétett posztok tekintetében inkább a Budapest Banknak adnánk egy picit több pontot és nem csak, azért, mert többet posztol és jobb hatékonyságot ér el, hanem azért is, mert elég komolyan veszi a "kommunikáció" és "interakció" fogalmakat, ami azt jelenti, hogy minden linket kommentál, beszélgetést kezdeményez a rajongókkal, míg az Erste sokszor csak megoszt egy linket kommentár nélkül. Nem mindig, de sokszor előfordul - így nem is érkezik rájuk sok interakció. Persze lehet, hogy csak szerencsésebb volt a BB témaválasztása a bicikliző fiatalok követésével (sokkal jobban dokumentálható, ráadásul gyerekekről van szó, mindig hálás téma), azonban az tény, hogy a timelinet böngészve az Ersténél csak arra látunk utalást, hogy elindult és lezárult a játék, ehhez képest a BB-nél folyamatosan követve van az a cél, amiért a kampány elindult - szimpatikus.

Általánosságban

Szerettem volna, ha az első posztunk érdekesre sikerül, ami nem egyszerű, mert olyan oldalakat kell találni, ahol sok aktivitás zajlik mind az oldal, mind pedig a rajongók részéről, illetve egy olyan elemzést készíteni, amely első látogató számára is közérthető, és érdekes.

Régóta figyeljük a 2 legnagyobb gyorsétterem Facebook tevékenységét is, és úgy látszik, ők is felfedezték a közösségi média erejét, így ezen a héten a McDonalds és a Burger King közösségi aktivitását vizsgáljuk az elmúlt hónapra.

Kezdésként pár sarokszám és kulcstényező, hogy értelmezhető legyen a további elemzés.

Sajnos nem monitorozzuk az oldalakat a kezdetek óta, de a timeline böngészésével sikerült megtudnunk, hogy mindkét oldalt 2011-ben hozták létre, a McDonaldsét kb. fél évvel hamarabb.

Jelenleg a McDonalds oldalának kb. 3,5x több rajongója van, amit nehéz lenne meghatározni, hogy mihez köthető, mert nagyon sok külső tényező is befolyásolja e szám alakulását, azonban a fent említett fél év is biztos segített abban, hogy ennyire sikerült elhúzniuk (és persze az éttermek számának különbözősége).

Mi az utóbbi 30 napot monitoroztuk és ez alapján szeretnénk egy egyszerűbb elemzést végezni mind a rajongókra, mind az aktivitásokra vonatkozóan.

Mindkét oldalon futott játék a vizsgált időszakban, ami már önmagában azt jelenti, hogy komolyan veszik a közösségi marketingben rejlő lehetőségeket, hiszen sok cég még csak jelen sincs, vagy ha jelen is van, nem végez semmilyen aktivitást. Ehhez képest a McDonalds egy hamburger tervező, a Burger King egy menü összeállító alkalmazást tett közzé, melyek külön dicséretet érdemelnek, mivel kreativitásban messze felülmúlják a manapság Magyarországon futó végtelekig leegyszerűsített Facebook játékokat (tisztelet a kivételnek).

A grafikonon jól látszik, hogy mindkét oldalnál jelentős rajongó növekedés volt tapasztalható a hónap közepéig, ami a fenti táblázat vizsgálata után jól látszik, hogy a kampányok végén áll meg. Mivel mindkét oldalnak rajongója vagyok, nem csak feltételezem, hanem tapasztalatból tudom, hogy Facebook hirdetéseket használtak a két alkalmazás népszerűsítésére, valószínűleg elsősorban ezzel magyarázhatók a nagy kiugrások.

Az is látszik, hogy az utóbbi pár napban a McDonalds megint erősödni látszik a napi 200-as lájkoló növekménnyel, valószínűleg az új, zsűrizős kampányt támogatják meg kicsit.

A beszél róla referencia értékéről korábbi posztunkban már beszéltünk. A McDonalds beszél róla értéke kb. 4x annyi jelenleg, mint a Burger Kingé, ami szintén az előzőekben jelzett új (Aug 1-én indított) kampány okozta rajongó növekedéssel magyarázható. Ennek okán ezt a különbséget nem is érdemes tovább taglalni, mivel ha a Burger King szeretne ezen változtatni, kitesz 5 napig 6 ínycsiklandozó hamburgert, vagy elkölt 30 000 forintot Facebook adsre, és jó eséllyel máris meg tudja előzni a beszél róla értékében a Mekit.

Posztok és aktivitások

a.)    Posztok és visszajelzések

Az általános, összefoglaló táblában láthattuk, hogy a McDonalds kb. napi 1 posztot tesz közzé, míg a Burger King átlagosan 1,7 posztot. A visszajelzések számát tekintve itt is a Meki nyer, de hasonló mennyiségű poszt mellett, négyszer több rajongó mellett ez várható, megbocsájtható. Mivel sokszor előfordult már, hogy emiatt nem tudtunk objektíven értékelni oldalakat, kitaláltunk egy mutatót, ami eltűnteti a rajongók számából adódó előnyt: ez a hatékonysági mutató.

A hatékonysági mutató számolásakor össze adjuk az aznap érkezett lájkok, hozzászólások és megosztások számát és elosztjuk az aznap érvényes rajongó számmal, azaz kiszámoljuk az egy rajongóra jutó visszajelzést. Aki a Burger Kingnek drukkol, annak jó hírünk van: hatékonysági mutatók alapján a Burger King kicsit vezet, de legalábbis nagyon szoros a verseny, ami pluszpont. Azonban ezek a hatékonysági mutatók még lehetnének jobbak, ismerünk pár oldalt, ahol 0,05 körüli értékek is előfordulnak.

Talán tanulságos, de nem túl informatív, hogy mindkét oldal kb. 85%-ban képeket posztolt, 8-10%-ban hivatkozást, 3-5%-ban státuszfrissítést. Csak azért nem túl érdekes, mert manapság ez elég sok oldalra elmondható.

b.)    Felhasználói posztok

Elég sok a látogatói poszt, ami viszont nem mondható Magyarországon tipikusnak. 10 (értelmes) látogatói poszt van a Burger Kingnél, míg  a Mekinél több, mint 30. Ez persze összefügg a kampányokkal (többen itt kérdeznek, vagy tesznek közzé pályázatot), azonban fontos megjegyezni, hogy sokan itt élnek a panaszkodás lehetőségével, ami kifejezetten nyugat-európai jellemző. Amikor egy cég oldalt nyit a Facebookon, erre érdemes odafigyelni, mivel ez a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás, ha panaszkodni szeretnénk nagy publicitás mellett. A Meki ezzel nyilván tisztában van, nagyon szorgosan igyekszik válaszolni, szinte azonnal, és folyamatosan. A Burger King is viszonylag hamar válaszol, de találtam olyat is, ahol más válaszolt helyettük és a Burger King már nem erősítette meg, de ezért nem vonnék le tőlük pontot. 

c.)     Kulcsemberek

Megvizsgáltuk a kulcsemberek munkásságát, azaz azokét, akik a legtöbbet kommentáltak, illetve posztoltak az oldalakon. Egyik helyen sincs sok kulcsember, de úgy látjuk, hogy míg a Mekinél van 2-3 olyan felhasználó, aki 30-40 kommentet tett közzé a posztokra a Burger Kingnél 8-9 a legtöbb komment egy felhasználótól, azaz ott még kicsit dolgozni kell a hűség kiépítésén (persze vegyük figyelembe a magasabb hatékonysági mutatót, ami legalább ekkora érték.)

Összefoglalás

Mindent összevetve (és figyelembe véve, hogy jelenleg kb. 100 oldalt monitorozok ), egyértelműen állítom, hogy mindkét oldal nagyon „menő” közösségi tevékenységet végez. Folyamatosan posztolnak, kampányokat indítanak, válaszolnak a felhasználói visszajelzésekre, és nem is a legunalmasabb módon, hanem képesek egy kis színt vinni a rajongói oldal életébe. Rajongói oldal tulajdonosok, figyelem: érdemes példát venni ezekről a cégekről, és legalább ilyen munkát végezni, mint ők!

Ha tetszett a bejegyzés, segítsd munkánkat és kérjük oszd meg minél több helyen!